László Anna, a módszer anyjával készült riport.
Készítette: Szentiványi Judit
Egyre többen vagyunk úgy, hogy szeretnénk tenni valamit magunkért, az életünkért, mert rájövünk arra, hogy senki más nem teheti meg helyettünk.
Egyre több ember vállal felelősséget az életért, mert tudja, hogy a változásnak először saját magában kell elindulnia.
Ahogy én változom, úgy változik a világ.
Keressük a kapaszkodókat, keressük a miért velem, miért pont most, kezdetű kérdésekre a válaszokat, amikor egy betegség, egy nehéz élethelyzet, egy válás, munkahely elvesztése, baleset, haláleset keresztezi az utunkat.
Hogyan oldjuk meg, hogyan dolgozzuk fel, hogy induljunk el, ha valami nem úgy működik, ahogyan szeretnénk?
Jelen világunkban módszerek ezrei állnak a rendelkezésünkre arra, hogy ha problémánk adódik az életben, segítséget kérjünk, válaszokat kapjuk a kérdéseinkre.
Persze csak akkor tudunk elindulni, segítséget kérni, ha megszületik bennünk a felismerés, hogy változtatni szeretnénk.
Szeretnék bemutatni egy módszert, egy embert, aki a tudásával, az érzékelésével segíti az embereket abban, hogy megtaláljuk magunkban a problémák okait, azt, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz, egy remek módját az önismeretnek.
Anna László vagyis László Anna, aki Magyarországon született, majd 8 éves korában Svájcba költözött a családjával, jelenleg is ott él a férjével és 4 gyermekével.
Anna kurzusokat tart Like Mehtod néven Svájcban, Ausztriában, Németországban, Spanyolországban, az Egyesült Állomokban és ma már nálunk is.
Könyveket ír, előadásokat tart, publikációi jelennek meg.
Pszichológus, craniosacrális terapeuta, orvosi trauma terápiát tanult.
Anna művészként is gyógyít. Ékszereket tervez és készít, energiaképeket készít tiffani üvegből, fényobjektíveket alkot színes üvegekből.
Azt már tudjuk, soha nincs véletlen az életben. Minden okkal történik.
Annának el kellett mennie Magyarországról, hogy egy másik országban tanuljon, fejlődjön, tapasztalatokat gyűjtsön, azért, hogy visszatérve a „gyökereihez”, most adjon nekünk is, a képességeiből, a tudásából.
Mit takar a Like Method terápia?
A Like Method egy olyan módszer, amelynek a segítségével felismerhetjük és kioldhatjuk a problémák gyökerét.
A testünk és a tudatalattink mindent rögzít, mint egy számítógép, ami velünk történik. Minden hatással van a jelen életünkre, a fogantatás pillanata, az anyaméhben eltöltött idő, a család és a környezet, ahová megszületünk.
Minden érzés ott van a testünkben, akár emlékszünk rá, akár nem, akár jó érzés, akár kellemetlen, a mindennapi életünkre is hatást gyakorolnak, részben ezek irányítják az életünket.
Vannak olyan érzések, amelyek blokkolják az energia áramlását, betegséget, fájdalmat, balesetet, nehézséget okozva a mindennapokban.
Azokat a belső fájdalmakat, amelyek megtörténtek velünk, azokat az érzéseket képes feloldani a Like Method terápia.
Nem elég a problémát felhozni, hanem feloldani is szükséges, hogy az ne térjen vissza az életünkbe.
Hogyan ismerhetjük fel, milyen konkrét jelek mutatják meg, hogy segítségre van szükségünk?
Hiányzik az élet energia és az élet szeretete.
Nincs meg a mindennapi motiváció, amikor nem tudja valaki, hogy merre induljon, mit csináljon, zsákutcába kerül.
Testi tünetek jelentkeznek, alvásprobléma, túl sokat alszik vagy éjszaka többször felébred, reggelenként fáradtság jellemző, nehéz felébrednie, a normális ritmus hiányzik az életéből, étkezési problémái vannak.
Testi fájdalmat érez, ami nem orvosi probléma, hasi fájdalom, szívfájdalom, bőrkiütések, asztma.
Amikor jó történik vele és nem tud nevetni, ha egy mindennapos szituációban lemerevedik, leblokkol.
Az, aki elnyomja magában a fájdalmat, a félelmet, a dühöt, az örömöt sem tudja igazán megélni.
Van, aki visszahúzódik az emberektől, hiányoznak az emberi kapcsolatok az életéből, fél a liftben, a magasban, fóbiák alakulnak ki.
Van aki átél egy katasztrófát, háborút, egy súlyos balesetet, nem képes a mindennapi életbe visszatérni, a Like Method terápia segít visszaadni a stabilitást az életébe.
Ma a legtöbb önismereti terápia arról szól, hogy élj a MOST-ban,
hagyd a múltat.
Ami teljesen igaz, a pillanatban kell élni, bármit is csinálunk, ott lenni testileg, lelkileg, és az érzéseinkkel.
De ha az életünk olyan mint egy film, akkor már nem a jelenben vagyunk, amíg nem tudunk kilépni a múlt dinamikájából, mindig bevonzzuk a múltat.
Amíg a MÚLT-ból nincs kigyomlálva az, amire nincs szükségünk, addig a JELENT-t a múltban eredő blokkok és traumák, gondolati sémák határozzák meg, a JÖVŐ pedig a jelenben kezdődik.
Mit jelent a jelenben lenni, hogyan tudunk tudatosan a jelenre figyelni?
Úgy tudunk a jelenben lenni, ha megpróbálunk a jelen pillanatban úgy cselekedni, hogy nincs múlt, amelyhez hasonlítjuk a jelent, nincs bennünk elvárás, „hogyan kellene lennie”.
Elkülönítjük a múltat a jelentől, és tudatosan éljük a jelent, azt, ami VAN. Pontosan úgy látjuk és érzékeljük a jelen helyzetünket, ahogy VAN.
Nem kapcsolnak be már régi történetek, fájdalmak érzetei, de nem is az elvárásaink kavalkádjában élünk.
Ha érezzük a jelent, azt, ami VAN, akkor meg is tudjuk változtatni.
Sokszor azért nehéz a jelen pillanatban élni, mert a környezetből érkező ingerek, érzetek, gondolatot ébresztenek, amelyek beindítják a bennünk élő érzéseket.
Például, valakinek van egy traumája, amit sötétben élt át, ez az ember már attól, hogy érzékeli a sötétséget, beindítja a blokkot és félelmet érez, nem érzi a biztonságot.
Gyakran az emberek nem tudják, hogy mitől lesznek, dühösek, ingerültek, agresszívek. Érzékelnek valamit a környezetükből, például valaki mond egy „nem” -et és ezt elutasításnak gondolják, a düh, agresszió mögött pedig legtöbbször félelem áll.
Félelem attól, hogy nem szeretnek, nem fogadnak el olyannak, amilyen vagyok.
Ezért fontos, hogy figyeljük az érzéseinket a pillanatban, mert az sokat segít abban, hogy felismerjük mi az, ami kiváltotta és a terápia segítségével ki lehet oldani, hogy ne térjen vissza az életünkbe.
Van amikor fel sem ismerjük, nem is tudunk arról, hogy blokkunk vagy traumánk van, mélyen eltemettük magunkban, mert annyira „fájdalmas”.
Melyek azok a jelek, amelyekből felismerhető, hogy átéltünk egy traumát vagy blokkunk van?
Az arcban nincs mimika, mindent kontrollálni akar, a környezetét, az embereket (például többször megnézi bezárta-e az ajtót, elzárta-e a gázt).
Egy helyzetben erősen izzad, vagy éjszaka felriad és izzad a teste.
Felszínes a légzése, a levegő nem járja át testet.
Nem a helyzetnek megfelelő reakciók.
A szélsőséges viselkedés, egyik pillanatban lelkes, a másikban nem tudja a helyzetet kezelni és magába zuhan.
A függőségek, a szenvedélybetegségek is a múltból eredő fájdalmakra utalnak.
Van, amikor kevésbé látható, hogy valakinek problémája van, azért, hogy a mindennapokban élni és létezni tudjon, „maszkot” tesz fel, hogy a belső fájdalmait és félelmeit elfedje, leplezi a problémáit, a környezete elől elrejti az érzéseit, nem panaszkodik, szégyelli, hogy nehézségei vannak az életében.
Hogyan tudnád megfogalmazni mi az élet értelme, mi a legfontosabb az életünkben?
Alapvető létszükségletünk, hogy a testünket táplálni tudjuk, biztonságot nyújtó otthonra van szükségünk, ehhez meg kell teremtenünk az anyagi forrásokat.
Ha például valaki beteg lesz, nem tud dolgozni, akkor veszélybe kerülhet az egzisztenciális biztonsága.
A másik fontos terület az emberi kapcsolataink, a párkapcsolat, a család, a barátok, a munkahely.
Gyakran félünk attól, hogy nem szeretnek minket, elveszítjük a párunkat, a gyermekünk elfordul tőlünk, félünk attól, hogy a szüleink, a kollégák, az emberek nem tisztelnek, nem fogadnak el, ezért gyakran erőnkön felül megpróbálunk teljesíteni, mindent alárendelünk, hogy szeressenek minket, egyfajta megfelelési kényszer alakulhat ki.
A szellemi fejlődés jelentősége szintén fontos.
Miért vagyok és mi a feladatom az életben, az életcélom megtalálása.
A szellemi fejlődés része a természettel való kapcsolat, a hit kérdése, a művészetek, a filozófia.
Az életünk fontos területe az „elengedés”.
A születéssel kezdjük tanulni az elengedést.
A csecsemő kikerül a biztonságos anyaméhből a világba, gyerekkorban óvodába, majd iskolába megy, az is az elengedés egy formája, amikor az anyának el kell engednie néhány órára a gyermeke kezét, a gyereknek pedig meg kell tanulnia az anya nélkül is léteznie, abból a szimbiózisból, amelyben addig együtt élt az édesanyjával, néhány órára nélküle lennie, amíg másokkal van együtt.
Az elengedés részét képezi az is, amikor valaki elveszít egy szeretett személyt, a gyermekét, a szüleit, a párját, a fájdalmat, bánatot, amit átélt, fel kell dolgoznia és elengednie, azért, hogy folytatni tudja az életét.
A válás is egy elengedés, vannak, akik évekig, akár életük végéig sem tudnak kikerülni az érzelmi válságból, dühösek a másikra vagy tovább ragaszkodnak hozzá, nem mernek, nem tudnak új párkapcsolatot kialakítani, mert félnek az újabb csalódástól, vagy valamely érzés miatt nem tudják elengedni a másikat.
A kicsi vagy nagy elengedés minden formában közelebb visz ahhoz, hogy a legnagyobb elengedés is megtörténjen, ami a halál.
Mert leginkább a haláltól félünk, hogy mindazt amivel rendelkezünk, a testünk, a szeretteink, a tárgyaink, elveszíthetjük.
Hogyan tud a Like Method terápia segíteni azoknak, akik már felismerték, hogy problémájuk, traumájuk, blokkjaik vannak?
Segít az érzésen és a vegetatív idegrendszeren keresztül a mélyen bezárt érzéseket feloldani.
Évente három alkalommal látogatsz el Magyarországra, hogy a kurzusaidon taníts minket.
Milyen eszközökkel dolgozol a kurzusaidon?
Dolgozom a paraszimpatikus idegrendszerrel az érzésen belül és a testi információval.
A tudatalattiban tárolt információkat az érzésen és az idegrendszeren keresztül feloldom.
A betegségek, a problémák, a válság helyzetek arra mutatnak rá, abban „segítenek” minket, hogy felismerjük, hogy változtatni kell.
A tudatalattiba és a testbe zárt érzelmi blokkok és traumák kiprovokálják azokat az élethelyzeteket, amelyekben aktiválódhatnak.
Például az, aki agresszív családi környezetben nő fel, felnőttként arra törekszik, hogy normális családban éljen, de a „lenyomatok” (félelem, agresszió, düh), amelyeket gyerekként átélt a tudatalattijában és a testében vannak és az érzések továbbra is kísérik, bevonzza az olyan élethelyzeteket, ahol a már átélt, ismerős érzésekkel találkozik.
Van, akinek az a szó, hogy család, agressziót, félelmet takar.
A szenvedés, a fájdalom, a betegség igaz, hogy lehetnek az élet velejárói,
de csak annyiban, hogy útjelzőként szolgálnak arra, felhívják a figyelmet arra, hogy változtatni kell.
Hiába telik el egy év, tíz év, 20 év semmi nem változik. Sokan azt hiszik, hogy az idő begyógyítja a „sebeket”, de van, aki folyamatosan a fájdalom állapotában marad vagy időnként visszatér a problémája egy másik élethelyzetben.
Sokan már felismerik a szituációt, azt az állapotot, amelyben élnek és „tudatosan” megpróbálnak változtatni ezen, de ha az érzései még benne vannak, a probléma visszatérhet, a Like Method segítségével az idegrendszeren keresztül végleg ki tud rezegni és nem tér vissza.
Azt is fontos megemlíteni, hogy egyik problémából eredhet egy másik is.
Például, hiába tudja egy nő, hogy az agresszív férjétől el kellene válnia, mert azt gondolja, hogy ez a legnagyobb problémája, de ha egzisztenciálisan függ a férjétől, képtelen megtenni a lépéseket, tehát együtt marad a férjével.
Az első lépés, hogy munkája és pénze legyen, helyére kerüljön az önértékelése, biztonságban érezze magát, mert utána tud lépéseket tenni, amikor már megerősödött.
Gyakori eset, amikor gyerekkori szexuális visszaélés történik valakivel, próbálja „elfelejteni” vagy valamilyen módon feldolgozni, de a későbbiekben, a felnőttkori életét erősen befolyásolhatja, mert megmarad a testbe zárt érzés, újra és újra megalázó helyzetbe kerülhet.
Gyakran nehezen indulnak el az emberek a változás útján.
Mi az oka ennek?
Az emberek gyakran azt gondolják az életükről, hogy ez van, lehet, hogy az nem jó, nem örömteli, nem boldog, de mivel csak azt az állapotot ismerik, amelyben élnek, nem tudjuk milyen „másként érezni, másként élni”.
A biztonságot csak az „ismerős” érzések tudják megadni, amelyeket megtapasztaltak.
A változás, az új, ismeretlen számukra, az ismeretlentől pedig félnek.
Inkább maradnak a „rosszban”, mert azt legalább ismerik.
Nem mernek az életükön változtatni, ragaszkodnak a múlt emlékeihez, a fájdalmaikhoz, a félelmeikhez, pusztán azért, mert nem ismerik azt, milyen anélkül élni.
Ahhoz, hogy elinduljon egy változás, ahhoz először saját magába kell néznie mindenkinek.
Te látod, érzékeled, hogy kinek, milyen problémái vannak.
Kulcsokat adsz az embereknek, az ajtót kinyitod, de a lépéseket mindenkinek magának kell megtenni.
Miért nem vezeted csak egyszerűen ki a blokkokat, a traumákat?
Azért, mert mindenkinek saját magának kell vállalnia a felelősséget az életért.
Senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy változtasson az életén, senkit nem lehet arra kötelezni, hogy gyógyítássá magát.
Az első lépést mindenkinek magának kell megtennie, hogy nekem ez nem jó, változtatni szeretnék.
Abban tudok segíteni az embereknek, hogy kinyitom az ajtót, de az, hogy be is lépjen, nem kötelezhetem rá.
Mindenkinek annyit tudok segíteni, amennyire szüksége van, amennyit képes befogadni.
Magam is megtapasztaltam, hogyan működik a módszer.
Nincs benne kényszer, nem te akarod irányítani a folyamatot.
Csak annyit adsz, amennyit mi engedünk, annyi ajtót nyitsz meg, amennyire szükségünk van.
Ahogy oldódnak a blokkok, úgy kerülünk egyre közelebb önmagunkhoz, úgy kerülnek le a maszkok, amelyeket a túlélésünk miatt raktunk magunkra, így válhatunk azzá, amik igazán vagyunk.
Dualista világban élünk. A napjainkat a szélsőségek határozzák meg.
A nap reggel felkel és világos lesz, este pedig elbújik, amitől sötét lesz. Élesen kettéválasztjuk azt is, hogy mi a „jó” és mi a „rossz”.
Az érzéseink is a szélsőségek között mozognak leginkább.
Hogyan tudnál abban segíteni, hogy eligazodjunk, hogy mi a helyes?
Minden ember jót akar, de csak azt tudja továbbadni, csak úgy tudja az életét a mindennapokban élni, amit az életében megtapasztalt és ebből a megszerzett tudásból képes meríteni.
Ez a tudás nem „jó” vagy „rossz”, az van.
Ezért fontos felismerni, hogy mit éltünk át az eddigi életünk során, milyen érzésekkel találkoztunk és az, amire nincs szükség, azt az érzéseken kivezessük.
Az élet szép.
Az, akinek az élete tele van fájdalmas emlékekkel, félelmekkel, az nem látja az élet szépségeit.
Ha az utat megtalálod, amely elvezet önmagadhoz, akkor tudod megélni a valódi örömöt.
Ez egy munka, de véleményem szerint „jó” munka, mert nem másnak csinálod, hanem önmagadért teszed.
Persze nagyon sokan vannak, akik nem képesek egyedül elindulni és segítséget kérni, mert fizikálisan vagy lelkileg nincsenek abban az állapotban.
Ha ezt látod magad körül, tudd, hogy csak a szereteteddel tudsz hozzá közeledni, mert ha másként akarsz segíteni, akkor bezár, ellenáll, védelmezi a fájdalmát, a félelmét, a problémáit, mert azt gondolja, hogy arra neki szüksége van, az az övé és te el akarod tőle venni.
A Like Method abban segít, hogy felismerjük és feloldjuk az érzelmeken keresztül, a testi és a tudatalatti blokkjainkat és traumáinkat.